Marie Curie-hez hasonlóan Lise Meitner

(tulajdonképpen Elise Meitner, szül. Bécs, 1878. november 17-én) is az atommagfizikában ért el maradandó, korszakos eredményeket. Polgári iskolába járt, mert gimnáziumba lányokat nem engedtek beiratkozni. Ezután franciatanári vizsgát tett, ezenkívül magántanulóként felkészült az érettségire, és 1901-ben 22 évesen megszerezte a gimnáziumi végzettséget Bécsben. Ő volt az első nő, aki a Bécsi Egyetemen fizikából szerzett doktorátust. Legfontosabb tanára Ludwig Boltzmnn volt. Doktorátusa megszerzése utáni első évben a bécsi Elméleti Fizika Intézetben dolgozott. Ezután Berlinbe ment, az európai fizikai kutatások egyik centrumába. Meitner és Otto Hahn három évtizeden keresztül dolgozott együtt, 1917-ben ők is fedeztek fel új elemet az uránszurokércben, ez a protaktínium.

Zsidó származása miatt Meitner előbb Dániába, majd Svédországba emigrált. Ott érte 1938-ban a hír, hogy Hahn és F. Strassman a neutronokkal bombázott urán magreakciójában báriumot azonosított. A jelenségre Meitner és unokaöccse, Otto Frisch adott magyarázatot: az urán magja két, közel azonos nagyságú részre hasad, miközben óriási mennyiségű energia szabadul fel és neutronok lépnek ki. Felfedezték az atommaghasadást (a név is tőlük származik), kiszámították a felszabaduló energiát. A felfedezést gyorsan követte az első atomreaktorok és az atomfegyverek megépítése. Az atomenergia felszabadítása hatalmas gazdasági, katonai, politikai jelentőségre tett szert. Hahn 1945-ben megkapta az 1944. évi kémiai Nobel-díjat. Lise Meitnert nem is említették, és a következő évben sem tüntették ki. A  holland fizikus, Dirk Coster, aki Lise Meitnernek 1938 júliusában a szökésben segített, így írt a Nobel-díj kiosztásának alkalmából:

Otto Hahn, a Nobel-díj! Bizonyára megérdemelte. Kár viszont, hogy Önt 1938-ban Berlinből megszöktettem (…) Különben ön is mellette lett volna. Bizonyára úgy lett volna igazságos.

Mint az „atombomba anyja” és „az év hölgye” 1946-ban egy előadókörútra hívták az Egyesült Államokba, egy évvel azután, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobták az atombombát. 1947-ig Lise Meitner a Stockholmi Műszaki Egyetem Fizikai Intézetének magfizikai részlegét vezette és több amerikai egyetemen volt vendégprofesszor.

Ma a nevét viseli a 109-es rendszámú kémiai elem.

1960-ban unokaöccséhez, Cambridge-be telepedett le, ahol élete utolsó nyolc évét töltötte. A pár héttel a 90. születésnapja előtt bekövetkező haláláig a maghasadás békés felhasználásával foglalkozott. 1968. október 27-én halt meg, ugyanabban az évben, mint Otto Hahn.

Haláláig munkájáért és életéért 21 tudományos és nyilvános kitüntetést kapott. 1947-ben megkapta Bécs város tudományos becsületdíját. Ő volt az első hölgytagja az Osztrák Tudományos Akadémia természettudományos osztájának és tiszteletbeli tagja számos egyetemnek. 1949-ben megkapta a Max Planck-érmet, 1955-ben az Otto Hahn-díjat. 1966-ban ezen felül Enrico Fermi-díjban részesítették érdemeiért. Róla nevezték el az 1982-ben szintetizált Meitnerium nevű kémiai elemet, és Otto Hahnnal közösen a návadói a berlini Hahn-Meitner Intézetnek.

Bár három ízben nevezték fizikai Nobel-díjra, ezt minden alkalommal megtagadták tőle, mivel a náci németországból történő szökése miatt nem tudott Hahnnal együttdolgozni.