Friederike Victoria Gessner néven született 1910-ben Ausztriában. Gyermekkorát egy majorságban töltötte az anyja rokonánál. Bár szeretett más gyerekekkel játszani, úszni és teniszezni, mégis jobban szeretett a helyi erdésszel hosszú sétákat tenni és történeteket hallgatni a vadállatokról. Szeretett rajzolni, festeni, elsősorban virágokat. Amikor Afrikában élt, húsz afrikai törzs tagjairól készített képeket.

Fiatal nőként a nagyanyjával Bécsben élt. Énekleckéket vett, megtanult zongorázni, képzőművészettel foglalkozott, a restaurálást is kipróbálta.

25 éves korában összeházasodott az amatőr ornitológussal, Victor von Klarwill-al, s úgy döntöttek, Kenyában telepednek le.

Kenyában találkozott a svájci botanikussal, Peter Ballyvel, aki a második férje lett. Ő adta neki a Joy nevet. Amikor Peter Bally állást kapott a Nairobi Múzeumban, Joy azzal segítette, hogy megfestette azokat a növényeket, amiket gyűjtött. Hét könyvet illusztrált Kelet-Afrika növényvilágáról. Ezért a munkájáért Nagy-Britannia „Királyi Kertészeti Társasága” aranyérmet ítélt neki.

Később Joy Kenya bennszülötteit is elkezdte festeni hagyományos ruházatukban és díszítéseikben, és dokumentálta a szokásaikat. 6 év alatt 700 képen festette meg 54 törzs főbb képviselőit. A festményeket láthatjuk a Nairobi National Museumban is.

Részt vett ősember-ásatásokban is Rift Valleyben (Kenya) és a Ngorongoro-kráterben (Tanzánia) Louis és Mary Leakey antropológusokkal, a világhírű régészekkel.

 1944-ben Joy harmadszor is férjhez ment; összeházasodott George Adamsonnal, aki a kenyai kormánynak dolgozott Afrikában. Egy alkalommal önvédelemből le kellett lőnie egy oroszlánt, három kölyök maradt utána. Kettőt állatkerteknek adtak, a harmadikat, a leggyengébbet Joy nevelte fel. A kölyökről írt könyve világsikert aratott. Joy a könyv hasznából alapítványt hozott létre annak érdekében, hogy a vadállatok élhessenek továbbra is szabadon. Egész életét az afrikai nagymacskák ismertetésének szentelte.

George Adamson visszavonult, és úgy döntött, hogy életét az oroszlánokkal való munkának szenteli. Ekkoriban adták ki az első nagy sikerű könyveiket: Oroszlánhűség (Born Free 1960), Elza és kölykei (1961), és 1964-ben nagy sikerű film készült. Bár Joy élvezette a népszerűséget és a nagy figyelmet, George közönyös volt.

Később, néhány oroszlánnal és számos incidenssel maga mögött George Adamson Korában, a Nairobitól északra lévő sivatagos elszigetelt és majdnem lakatlan régiójában, bérelt egy nagy területet. Ahol öccsével (útépítőként dolgozott Afrikában és imádta az elefántokat) és segédjeivel éltek és dolgoztak. Az egyetlen hely, ahol a kormány megengedte neki, hogy folytassa a vadvilág rehabilitációs programját.

1970-ben, hosszú feszültségek után a házaspár elvált, Joy beköltözött a városba és rengeteget utazott a nagyvilágban, de úgy döntöttek hogy továbbra is együtt töltik a karácsonyokat.

Joy Adamson a vadvilág megőrzésben vált aktívvá. Sok országban kapott különböző díjakat.

Joy Adamson soha nem osztotta meg a Born Free jogdíjakat a férjével (ami nagyobb része vadvilág megőrzési projektekbe ment), de George Adamson soha nem panaszkodott és csak szeretően beszélt a feleségéről, bár voltak idők mikor nem tudta kifizetni segédjét Tony Fitzjohn-t, annyira szegények voltak.

1980. január 3-án a 69 éves Joy Adamsont meggyilkolták.

A felesége temetésén George Adamson megígérte, hogy folytatni fogja a Joy munkáját. A kívánsága szerint az elhamvasztott maradványaiból szórt szét Pippa a gepárd és Elza az oroszlán sírján.

1989. augusztus 20-án Kampi Ya Simbánál (az oroszlánok tábora), George Adamsont és két segédjét is megölték a szomáli orvvadászok.