Emlékeztek még azokra az évekre, amikor minden nap minden egyes pillanatában éreztük, ahogyan szaporodnak a testünket alkotó sejtek, és csak növünk, növekszünk a szélrózsa minden irányába... Egyre nagyobbak lettünk, a világ meg egyre kisebb, és nem mindig fértünk el benne...

És az az érzés, hogy ezt most mindenki látja, az is megvan? Amikor biztosan mindenki minket figyel, amikor elnyalunk a bringával, agy rágóba lépünk, vagy egy kecses piruettel dobjuk hanyatt magunkat, széjjel borítva a bevásárlószatyorba rejlő apró női titkokat?

Számolj!

Annak idején hány és hány kiváló megoldóképletet és trükköt sajáttottunk el, és minden nap számoltunk. De hol vannak már ezek az idők! Legtöbbünknek már az is gondot okozhat, ha három-négy háromjegyű számot kell fejben összeadni. Sőt, sokszor egyszerűbb műveletekhez is előrántjuk a telefont. Na de ennek vége! Vedd csak a fáradságot, és kezdj el újra fejben számolni, meglátod, hamarosan úgy hasít majd az agyad, mint forró penge a vajban!

Óvd az egészséged!

Nem jut eszedbe a legutóbb olvasott könyv címe, pedig jaj de menyire tetszett? Már megint nem találod a kocsikulcsot? Semmi vész ,ez még nem a totális elbutulás, csak belefáradt a télbe az agyad. Egy kevéske edzéssel újra formába lendítheted a kerekeket.

Tanulj!

Ez a léleknemesítő-elmefényesítő foglalatosság bizony nem kizárólagosan a gimnazisták és főiskolások privilégiuma! Ha fel akarod turbózni az agyműködésed, itt az idő, hogy újra rávedd magad a tanulásra.

A legtöbb nõ hajlamos arra, hogy a másik tekintetének fényében ítélje meg önmagát. A legtöbben csak a hajlékony, simulékony, jolly joker arcukat szeretik mások elõtt viselni, hogy azok elfogadják és szeressék. Fõleg egy párkapcsolatban keveredhetnek sajáz hazugságaik fojtogató hálójába, tönkretéve ezzel azt, ami akár csodaszép is lehetne.

Mert mélyen belül azt érzik, hogy érdektelenek és unalmasak. Azt érzik, hogy rosszak, alkalmatlanok, és hibásak.

Kiteljesedhetsz úgy is, hogy közben önmagad maradsz, egy ízig-vérig nõies nõ.

Egy határozott, minden helyzetben valódi önmagát adó magabiztos nõ, a másik szemében is sokkal valódibb és vonzóbb, mint egy ingatag, törékeny, elveszett kislány. Persze itt egészséges énképpel rendelkezõ férfiakról, és kisebbrendûségi érzéseiket nem atyáskodó dominanciával ellensúlyozni igyekvõ férfiakról beszélünk.

Arra viszont ügyelj, hogy a határozottság és következetesség nem egyenlõ az arroganciával és a gõggel.

Ha helyre akarod állítani megrendült önbizalmad, ideje feltenned magadnak a következõ kérdéseket:

- Milyennek mutatom magam a másik elõtt? Önmagamat adom?

- Engedem a másiknak, hogy meglássa, miben vagyok én önmagam, egy különleges személy?

- Kívánatosnak tartom magam?

Ha az õszinte válasz a kérdésekre nemleges, az bizony nem egyszerû, hiszen a másik fél megérzi ezt, tulajdonképpen annak megfelelõen reagál rád, tükröz vissza, ahogyan te vélekedsz önmagadról.

Végre összejött, végre találkoztok, hogy jobban megismerjétek egymást, és mégis azt érzed, hogy legszívesebben kimenekülnél a helyzetből? Már előre látod maga, ahogy csetlesz-botlasz, idétlenül vihogsz, vagy úgy ülsz majd, mint egy leforrázott kuka… Hát először is,

ne gondold azt, hogy nem vagy méltó és alkalmas a hőn áhított férfi szerelmére. És ha mellette zavarban érzed magad, tudd, hogy ez az egyik legvonzóbb vonás a másik szemében. Ráadásul  teljesen természetes, ha zavarban vagy, és egyáltalán nem haszontalan,  hiszen a másik ebből értheti meg, hogy többről van szó, egy hétköznap,i baráti találkozásról

Zavarban vagy?

Eljutottál ugyan a találkozóra, de annyira idegesnek és ügyetlennek érzed magad, hogy már a levegõvételbe is belesülsz... gyorsan csapj bele valami unalmasnak tûnõ, hétköznapi témába, és próbálj meg tudatosan, ezek kapcsán áttérni olyasmire, ami érdekel, ami igazán szenvedélyesen foglalkoztat. Próbálj meg beszélni az érzéseidrõl.

Forint a zöld leveli alsó fertálya alatt, árak a csillagos égben, de élni kell...hogyan tudnánk mégis megfogni minden fillérünket úgy, hogy nem mondunk le mindenrõl?

Elõször is úgy, hogy vásárlás elõtt pontosan meghatározzuk az elkölteni kívánt költségvetési keretet, és semmilyen esetben nem lépjük túl! Csak tudatosan, óvatosan, éberen...

Az is fontos - és nagy segítség - ha pontosan meghatározzuk a vásárlás okát, elkerülve ezzel a fölösleges, impulzív túlköltekezést.

Sokunk számára a Február a legrázósabb hónap.

Valami elkezd mocorogni, kívül és belül is, mintha az ember befordulna a célegyenesbe, de még mérföldek ezrei választják el a szalagtól... Már fel sem vesszük, ha nem süt a nap, a depresszió a legmeghittebb társunk, a zsebkendõ már magától eltalál az orrunkig... A bioritmus görbénk az alsó határait súrolja, a testünk az utolsó adag energia- és vitaminkészleteit éli fel, és egyre dühösebben várjuk a tavaszt.