„Te ezt nem értheted”

Hasonló problémák örök forrása lehet a nők állandó kérdésáradata, melyek a férfi társadalomban az önállótlanság és a tudatlanság ékes bizonyítékai. Nem így a nőknél, akik azért teszik fel sokszor oktondinak tűnő, triviális kérdéseiket, hogy kapcsolatot teremthessenek másokkal. Tipikus femin szócska az ugye, mely nem sűrűn hangzik el az "erősebb nem" képviselőinek szájából, annál többször használják a hölgyek. Ezekkel az úgynevezett ugye-kérdésekkel próbálják már előre tompítani a lehetséges nézeteltérések élét, s bevonni partnerüket a társalgásba, akit sokszor kifejezetten bosszant ez a viselkedés, hiszen az urak ezt a teljes határozatlanság jeleként értelmezik.

Karinthy szerint hogyan is érthetné egymást nő és férfi, hiszen mindkettő  mást akar, a nő a férfit, a férfi a nőt. És ez bár nagyon frappáns gondolat, és így igaz is, de nézzük meg mélyebben ennek az okát:

"Férfi és nő beszélgetése különböző kultúrák kommunikációja"- állítja Deborah Tannen 'Te ezt úgysem értheted' című könyvében, mely arra keresi a választ, hogy a nők és a férfiak miért beszélnek el egymás mellett olyan gyakran...

 Kommunikációs különbségek

Tannen professzor szerint ennek az interakciós zavarnak a hátterében a motivációk különbözősége állhat. A férfiakat elsősorban a státusz kérdése foglalkoztatja, már gyerekkorukban is társaik tiszteletének kivívásán fáradoznak, mellyel egyfajta asszimetrikus viszonyt alakíthatnak ki.

Teljesen természetes, ha egy (lehetséges) párkapcsolat kezdeti időszakában mindeketten jobbik énünket tárjuk a másik szeme elé. Ez nem jelenti azt, hogy hazudnánk, hiszen akinek nincs jobbik fele, nehez tudná odatartani...csupán ideiglenese elrejtjük a rosszabbikat.

Ezért is olyan csodálatos érzés a szerelem: a saját legjobb énünket szeretjük ilyenkor leginkább a másik tükrében.

Aztán a lényeg, vagyis a kapcsolat időtartama úgyis akkor dől el, ha felfedjük a teljes valóságot.