Karinthy szerint hogyan is érthetné egymást nő és férfi, hiszen mindkettő  mást akar, a nő a férfit, a férfi a nőt. És ez bár nagyon frappáns gondolat, és így igaz is, de nézzük meg mélyebben ennek az okát:

"Férfi és nő beszélgetése különböző kultúrák kommunikációja"- állítja Deborah Tannen 'Te ezt úgysem értheted' című könyvében, mely arra keresi a választ, hogy a nők és a férfiak miért beszélnek el egymás mellett olyan gyakran...

 Kommunikációs különbségek

Tannen professzor szerint ennek az interakciós zavarnak a hátterében a motivációk különbözősége állhat. A férfiakat elsősorban a státusz kérdése foglalkoztatja, már gyerekkorukban is társaik tiszteletének kivívásán fáradoznak, mellyel egyfajta asszimetrikus viszonyt alakíthatnak ki. Ezzel szemben a nők mindenek előtt a kapcsolatot keresik, s már kislány korukban is azt érzik fontosnak, hogy kedveljék őket társaik

Hasonló különbség figyelhető meg a női és férfi történetmesélés között is. A férfiak jóval több történetet mesélnek, mint a nők, főleg vicceket. Ezeknek az anekdotáknak mindig van egy kis "na ezen tegyél túl, ha tudsz" színezete, ami a hallgatóság figyelmének lekötésére szolgál, és föléjük emeli a mesélőt. Amikor azonban nem próbálnak viccesek lenni, akkor olyan történetekkel szórakoztatják a publikumot, melyekben hatalmas akadályokat leküzdő magányos hősként láttatják magukat. A nők ezzel szemben általában másokról mesélnek történeteket, mely kifejezi közösség utáni vágyukat. Azon ritka esetekben azonban, amikor mégis ők maguk elbeszéléseik hősei, mindig úgy írják le magukat, mint aki valamiféle butaságot csinált. Önmaguk alábecsülésével, támogatásra szorultságukat bizonygatják.

Kommunikáció férfi és nő közt

Odafigyelés tekintetében is akadnak eltérések: egy figyelő nő ugyanis folyamatosan bólogat, igyekszik tartani a szemkontaktust, és folyamatos "igen, aha, ühüm" megjegyzéseivel próbálja osztatlan érdeklődéséről biztosítani partnerét. Amikor egy figyelmesen hallgató nő hamarabb kezd el beszélni, , mint ahogy a másik befejezné: egyetértését és támogatását kívánja kifejezni. A státuszorientált férfiak azonban ezt a beszélgetés irányítása feletti kontroll megszerzésére tett kísérletként értelmezik, s a folyamatos bosszantásokért viszonzásul a téma birtoklásával és gyakori változtatásával idegesítenek minket.

Konfliktuskezelés

A konfliktusok kezelésének tekintetében is igen nagy különbség mutatkozik a nők és a férfiak hozzáállása között. Az utóbbiak ugyanis hajlamosabbak a konfliktus kezdeményezésére, hiszen az élet természetes velejárójának tartják a mindennapi összezördüléseket; míg az előbbiek számára ez veszélyt jelent kapcsolataikra nézve, így minden erejükkel kerülni próbálják. Érdemes egyszer tüzetesebben górcső alá venni: "a vezető férfi, és a navigáló nő- féle" örökérvényű konfliktusforrást. Hiszen mi is történik ilyenkor? A nő ösztöneinek eleget téve igyekszik felvenni a beszélgetés fonalát (ami eleve halálra ítélt kísérlet, hiszen köztudott, hogy csak a nők képesek figyelmük teljes megosztására), segíteni próbál a számára oly kedves férfinak, mire a szeretett hitves égtelen dühbe gurul, hiszen ő is engedelmeskedik ösztöneinek, melyek azt súgják neki, hogy valaki veszélyezteti uralmukat, korlátozni akarja őket önállóságukban. Ez a példa tökéletesen megvilágítja ezeket a habitus-, hozzáállásbeli különbözőségeket, melyeket a másik nem alaposabb ismeretével, s a mindkét fél által tanúsított toleranciával talán mérsékelni lehetne.