„Te ezt nem értheted”

Hasonló problémák örök forrása lehet a nők állandó kérdésáradata, melyek a férfi társadalomban az önállótlanság és a tudatlanság ékes bizonyítékai. Nem így a nőknél, akik azért teszik fel sokszor oktondinak tűnő, triviális kérdéseiket, hogy kapcsolatot teremthessenek másokkal. Tipikus femin szócska az ugye, mely nem sűrűn hangzik el az "erősebb nem" képviselőinek szájából, annál többször használják a hölgyek. Ezekkel az úgynevezett ugye-kérdésekkel próbálják már előre tompítani a lehetséges nézeteltérések élét, s bevonni partnerüket a társalgásba, akit sokszor kifejezetten bosszant ez a viselkedés, hiszen az urak ezt a teljes határozatlanság jeleként értelmezik.

A férfi erős, biztos támasza a családnak. Vagy mégsem? A közelmúltban nők indítottak egy hazai mozgalmat, amelynek a neve: Mentsük meg a férfiakat!

Ma hazánkban 5 középkorú férfi közül mindössze 3 éli túl a 65. életévét. A magyar középkorú férfiak rossz egészségi állapotát és korai, magas halálozási arányát főként a tartós stressz, a depresszió, a magas munkahelyi és társadalmi elvárások okozzák.

Riasztó adatok

Nemzetközi és hazai kutatások bizonyítják, hogy 1960 és 2005 között a 40–69 éves magyar férfiak halálozása 55 százalékkal emelkedett.

Azt mondják, aki magányos, az könnyebben válik martalékává mindeféle testi és lelki betegségeknek, ráadásul bizonyítottan rövidebb ideig él.

Ugyanakkor a legújabb felmérések szerint a (rossz)házasságban élő nők sokkal inkább hajlamosak a depresszióra, mint azok, akik egyedül élnek.

Persze a két státusz nem zárja ki egymást, hiszen egy nem jól működő házasság a társas magány ékes példája lehet. És hogy pontosan mi áll a feleségek depressziójának hátterében?

A hozzánk illő társat nem a szemünkkel, hanem az orrunkkal választjuk ki. Férfi és nő kapcsolatának jövőjét a bőrük természetes interakciója dönti el, vagyis az, hogy mennyire passzol egymáshoz a természetes illatuk (és az illatok mögött felsorakozó gének).

És mi illatosítunk, szagtalanítunk, izzadásgátlunk a nap 24 órájában...lehet, hogy ezért végződik manapság minden harmadik házasság válással?

Szerencsére hosszú távon nem lehet hamis illatfelhőbe burkolózva elrejtőzni,sem a másikat félrevezetni, tehát lassan a testtel, és finoman a mesterséges a illatokkal!

Teljesen természetes, ha egy (lehetséges) párkapcsolat kezdeti időszakában mindeketten jobbik énünket tárjuk a másik szeme elé. Ez nem jelenti azt, hogy hazudnánk, hiszen akinek nincs jobbik fele, nehez tudná odatartani...csupán ideiglenese elrejtjük a rosszabbikat.

Ezért is olyan csodálatos érzés a szerelem: a saját legjobb énünket szeretjük ilyenkor leginkább a másik tükrében.

Aztán a lényeg, vagyis a kapcsolat időtartama úgyis akkor dől el, ha felfedjük a teljes valóságot.

Ahány ember, annyi elképzelés a szabadságról, de ami közös, hogy a sajátunkat mindnyájan szeretnénk megőrizni. A szabadságot sokan a függetlenséggel azonosítják, és ragaszkodnak hozzá, bármi áron, mégha csak illúzió is csupán. Akár még egy házasságban is.

A nyitott házasságban élőket nem kötik holmi "elavul" normák - vagyis azzal, és akkor, és ott, ahol csak szeretnék...de házasságnak lehet-e egyáltalán nevezni azegyüttlét ilyen módját, és működhet-e hosszú távon?