Veletek is előfordult már,hogy bár nagyon örültetek egy hozzátok közel álló személy – történetesen a barátnő – sikerének, boldogsának, azért az örömbe néha üröm is vegyül. Legfőképpen akkor, amikor az ember lánya a barátnője esküvőjére készül, miközben mi szingliként vagyunk kénytelenek megjelenni az esküvőn. Amennyiben némi féltékenység, vagy nevezzük inkább irigységnek, érzése dúl benned, nem jelenti azt, hogy betegesen önző vagy, illetve, hogy nem szereted őt, csak éppen félted kapcsolatotokat, hiszen tudod, hogy kevesebb időt fog ezentúl barátságotoknak, ami természetes.

Azt mondják, aki magányos, az könnyebben válik martalékává mindeféle testi és lelki betegségeknek, ráadásul bizonyítottan rövidebb ideig él.

Ugyanakkor a legújabb felmérések szerint a (rossz)házasságban élő nők sokkal inkább hajlamosak a depresszióra, mint azok, akik egyedül élnek.

Persze a két státusz nem zárja ki egymást, hiszen egy nem jól működő házasság a társas magány ékes példája lehet. És hogy pontosan mi áll a feleségek depressziójának hátterében?

Úgy hírlik, a gazdasági válság hatására sokkal inkább a nők szoronganak munkahelyük elveszítésénke lehetőségétől.

Ugyanakkor az összeomlás veszélyének mégis inkább a férfiak vanak kitéve, hiszen magukra öltve a férj és családfő szerepét, a hagyományos férfiúi pozíciót betöltve éppen az önbeteljestés lehetőségétől foszthatja meg őket a recesszió.

Figyelj rá oda, állj mellé, segíts neki!

Tovább...

Ahány ember, annyi elképzelés a szabadságról, de ami közös, hogy a sajátunkat mindnyájan szeretnénk megőrizni. A szabadságot sokan a függetlenséggel azonosítják, és ragaszkodnak hozzá, bármi áron, mégha csak illúzió is csupán. Akár még egy házasságban is.

A nyitott házasságban élőket nem kötik holmi "elavul" normák - vagyis azzal, és akkor, és ott, ahol csak szeretnék...de házasságnak lehet-e egyáltalán nevezni azegyüttlét ilyen módját, és működhet-e hosszú távon?