Az Ebrendészet Illatos úti telepére került állatok kétharmadát (kb2000évente!) maguk a gazdák viszik oda, mert megunták őket vagy nem akarják beteg kutyájuk orvosi kezelésének költségeit vállalni!!!

Van hogy morcosak, de csak szeretetre vágynak!

Rácsok nélkül egy boldog kutya nézne Rád.....

Az Illatos úti telep a közhiedelemmel ellentétben, nem menhely. Az esélytelenebb, betegebb, idősebb állatokat kénytelenek elaltatni, ha a mindenkori létszám meghaladja a rendelkezésre álló férőhelyek számát. Az Ebrendészeti Telepen 94 férőhely áll rendelkezésre a kóbor illetve leadott állatok elhelyezésére. A mikrochip sokat segíthet, de az emberség még többet!

Nevetséges okokkal passzolnak le ebeket

„Sajnos nagyon sok a leadott kutya” – meséli Dr. Kozma Tamás főállatorvos. „A gondot elsősorban az ál-kóborkutyák jelentik, akikre ráfogják, hogy találták, pedig valójában a sajátjuk és egész más okból akarnak megszabadulni tőlük. Az ebet leadó egyén elsősorban attól fél, hogy fizetnie kell. Ennyi embertelenség felháborító. Az előbb egy hölgy telefonált Budapest valamelyik külterületéről, hogy be szeretné hozni a kutyáját, de mivel mi csak a Budapest közigazgatási területén belül talált kutyákkal foglakozunk, így nem tudtunk vele mihez kezdeni. A hölgy erre azt mondta, akkor vegyük úgy, hogy itt bukkant az ebre... Általában banális problémák miatt adnak le ide kutyákat: ugat, nem ugat, beteg – igen, egy kutyatartás ezzel jár. Kifogások. Persze vannak igazi és érthető okok, úgymint költözés, a gyerek allergiás rá, de azt nem tudom elfogadni, hogy valaki arra panaszkodik, hogy a kutya mindig átmászik a kerítésen, ahelyett, hogy megjavíttatná azt. Ezekkel persze nem tippeket szeretnék adni, de muszáj beszélni róla, mert tények.”

Az Illatos útra sok sérült, elgázolt kutya is bekerül. Gyakran lelketlen "gazdája" vemhesen adja le az állatot, nem vállalva tovább gondozását, gyógyíttatását.

A Vigyél haza! alapítvány lehetőségei szerint gondoskodik a kutyusok állatorvosi kezeléséről, labor vizsgálataikról, ivartalaníttatásukról majd ideiglenes befogadóik segítségével rehabilitálják Őket. Teljes felépülésük után várják új és megbízható gazdáikat!

„Tőlünk nyugatra ehhez hasonló intézmény nincs” – folytatja Dr. Kozma Tamás.„Németországban más az állattartási morál, van kultúrája, ahogy Svájcban és Ausztriában is. Tőlünk keletre megint más a helyzet, mert kóbor kutyák vannak ugyan, de senkit sem zavarnak. Az utcakép része és mindig van, aki eteti őket. Viszont Ukrajnában, a közelgő labdarúgó EB miatt, mobil krematóriumokban, élve égetik el a kóbor kutyusokat azzal az indokkal, hogy a túlszaporodott kóbor állatokat el kell tüntetni a turisták szeme elől! Romániában lapáttal verik agyon a kutyákat a sintértelepeken. De Magyarországon is fordulták már elő embertelen és számomra felfoghatatlan esetek. Pedig nálunk főleg nem a kóbor kutyákkal van a gond, hanem a leadott kutyákkal.

Menj el és nézz körül, beszélj az ott dolgozókkal! A látottakat oszd meg ismerőseiddel és segíts megváltoztatni környezeted gondolkodását, hogy mindenki számára természetessé váljon a felelős állattartás!

Segíthetsz!

Adományaiddal Te is segíthetsz megmenteni az elárvult, elhagyott kutyusok életét, ezáltal esélyt teremtesz, hogy újra szerető otthonra találhassanak.

A Vigyél haza! alapítvány életmentő programjának sikere kizárólag a Te és a Hozzád hasonló nagylelkű támogatók adományain múlik, mert törekvéseikhez állami támogatást nem kapnak.

http://www.vigyelhaza.hu/